A szülői örökséget vitte tovább Bohus Róbert, amikor az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán szerzett magasépítő üzemmérnöki diplomát, nagyapja ugyanis tervezőmérnökként, apja vegyipari gépésztechnikusként dolgozott. „Jól ment a fizika, a matematika és a szabadkézi rajz” – indokolja, hogy miért választotta a mérnöki pályát, majd hozzáteszi: a főiskolán már akkoriban tanultak projektmenedzsmenttel kapcsolatos ismereteket, ütemtervezést a szervezés nevű tantárgy keretében. Nyári gyakorlatát már a százhalombattai finomító egyik üzemének építésénél töltötte, innen szinte egyenes út vezetett a Dunai Kőolajipari Vállalathoz, ahol 1991-től a beruházási osztályon helyezkedett el először, műszaki ellenőri, majd projektmenedzseri pozícióban. Összesen harminchárom évig dolgozott a beruházáson, az utolsó években már projektportfolió-menedzserként.

1998 és 2000 között a BME, a Közgazdaságtudományi Egyetem és a francia ESSEC közösen indított oktatásán vett rész a Phare program keretében és felsőfokú ingatlangazdálkodó oklevelet szerzett. Itt ismerkedett meg a projektek gazdasági és pénzügyi ismereteivel, ami a mérnöki tudás mellett elengedhetetlen volt a projektmenedzseri munkájában.

Ebből az időszakból szívesen emlékszik vissza az 1998-2000-es évekre, amikor részt vett a MOL2000 üzemanyagtöltő állomások építésében. A koordinálásában tankautótöltők, vasúti töltő-lefejtők épültek az egész ország területén, kedvenc projektje azonban a MOL Austria Korneuburgban található logisztikai bázistelepéhez fűződik, ahol egy régi, már használaton kívüli telephelyet újítottak fel teljesen az alapoktól.

Bohus Róbert azt vallja, hogy minden beruházás természetes velejárói a problémák, ezeknek a megfelelő emberekkel történő közös kezelésében és megoldásában látja a projektmenedzsment szépségét. „Ez egy csapatmunka, egy csapatot kell összetartani, irányítani, a célba vinni, amihez elengedhetetlen a nyílt és őszinte kommunikáció és a problémamegoldó gondolkodás” – foglalja össze vezérelveit.

Amikor egy pécsi beruházást menedzselt, a 6-os úton autózva figyelte a távolban magasodó Paksi Atomerőművet – amit hatalmas mérnöki teljesítménynek tartott – bővítéséről pedig az újságból és a tévéből értesült. A projekt kollégáival is állandó téma volt már az elmúlt években, mint a térség legnagyobb beruházása, hatása a térség munkaerőpiacára. Idén márciusban egy korábbi vezetője hívására csatlakozott az atomerőmű építőinek csapatához, a Paks II. Zrt.-hez.

 

 

Számos hasonlóság és legalább ugyanannyi különbség van korábbi és jelenlegi munkája között. Bohus Róbert szerint hasonló a nagyvállalati környezet, programelem-felelősként Pakson is főként egyes épületek, építmények létesítését koordinálja. „Tűzoltó laktanyát például Tiszaújvárosban is építettünk az MOL Petrolkémia bővülése miatt, most itt is ez az egyik feladat a sok közül” – teszi hozzá. Három különböző területet visz egyszerre: a hálózati csatlakozás, a nukleáris védettség és a védelmi létesítmények programelemeket. A döntésében nagy szerepet játszott az is, hogy továbbra is külföldi partnerekkel dolgozhat együtt. A korábbi munkáin megtanulta, hogy a tudásunk, képességeink fejlesztésében milyen fontos szerepet játszik a külföldi tapasztalatok átvétele, a külföldi szakemberekkel közös munkavégzés, a nemzetközi gyakorlatok elsajátítása.

Bár a nukleáris területért nem ő felel, mint mérnök lenyűgözi az atomenergia és az atomerőművek komplexitása. „Nem véletlenül szokás mondani az egyszerűbb dolgokra, hogy »Ez nem atomfizika!«” – fogalmaz. A kérdésre, hogy kiből lehet jó programmenedzser, azt mondja: ez a szakma fokozott rugalmasságot, kompromisszumkészséget és nagy adag kreativitást igényel, természetesen a szabályrendszerek betartásával, egy gyorsan változó környezetben. Számára a találkozás első pillanata a legizgalmasabb egy-egy projektben, programelemben. Ha egyszer megvalósult, az átadási ünnepségen már a következő projekten töri a fejét.

 

 

Bohus Róbert Érden és Százhalombattán gyerekeskedett, jelenleg is Érden él, két felnőtt gyermeke viszi tovább a mérnöki vonalat: fia építőmérnök, lánya építészmérnök. Felesége gyógyszertári szakasszisztens. Sokáig futballozott, a labdarúgást igazi, éles csapatmunkának tartja, szerinte az ott tapasztaltak a munkában is visszaköszönnek. „Egy meccs kilencven perce tökéletesen tudja reprezentálni egy projekt életciklusát, a folyamatosan változó helyzetet és az azonnali döntéskényszert mind a játékosok, mind az edzők számára” – vallja. Jelenleg teniszezik egy amatőr teniszklubban, rendszeresen vesz részt a háziversenyeken. A sportolást, a napi rendszeres mozgást tartja a legjobb válasznak a rengeteg irodai munkavégzésre és a stresszre, amivel a projektben résztvevőknek nap mint nap meg kell küzdenie.

Forrrás